Mellettem csapódik az üveg,
A szilánk csillan, vért kíván.
Az idő megáll, fülem süket.
Vajon sírni holnap ki lát?

A szerencse létem kincse…

Tegnap sikátorrá vált a táj.
Eldobtak, mint régi könyvet.
Lelkem elmerült lukas tartály.
Tudom, elfelejtesz könnyen.

Lelkem egyedül hegedül…

Hiába, sehol sincsen munka.
Ha szüleim szemét nézem,
Bánt a tehetetlenség súlya,
A fájdalom ragad kézen.

Jaj, nagyon fáj ez az aggály…

Egy gép vagyok én a sortűzben,
Menetelek tán örökké,
Valakik egyre csak űznek,
Nem válhatok sosem kővé.

4000 Watt még engem hajt…