Verseim
|
Én az örökkön vesztes, a mártír
ki saját vérébe tollat márt, ír…
minden tettem
döglött tetem!
Volt valaha egy gyöngy, egy szerelmem,
… a sors nem engedte megszerelnem…
Érzés, pár szett…
mind elveszett…
Hát, kinek kell egy düledező rom,
holnap úgyis ledől a hegy-orom…
Majdan villám
tépi pillám…
Hiába írok vérző sorokat,
mind, mind csak tolószékes rokkant!
Süket fülek
körbe ülnek…
Nem, nem ismerek senkit, csak a kínt,
ki minden éjszakán magához int…
(A háROM pont,
csak könnyet ont…)
|
Megtekintések száma: 431 |
Hozzáadta:: Pityu
| Helyezés: 4.0/1 |
|