Verseim
|
Túl nehéz a gyertya könnye, Vérré vált furcsa ábránd. Folyik utcán vakon ölve, A torz kép a porba ránt.
Zsarnok keze titkot temet. Oly csendes a rabhalál. Régi szobor kér kegyelmet, De igazat nem talál.
Csak el innen! Száll a madár, Sajgó szíve szép parázs. Messze ragyogó kastély vár, Mesebeli kincs, varázs.
Itt csak a szellem marad, Holt sereg fejedelme. Tűzvészt okoz a vad harag, S füsttel telik az elme…
|
Megtekintések száma: 414 |
Hozzáadta:: Pityu
| Helyezés: 0.0/0 |
|