Most én írok...én...vigaszt,
reményt, kör alakú cseppet...
vörös gyertya viaszt,
mindennél szebbet.

Sorok között leltelek meg,
s láttam a lelkét a szónak,
ahogy ezer meg ezer heg
egy szívet körbe fonnak...

s ha éjbe merülten fáradt,
halkan néztem...csodáltam...

aztán

remegtem és fáztam nélküle
s vártam mellém mikor ül le...

vártam

csendben, az érzés furcsa volt,
mint akit megcsapott 220 Volt...

2013.07.22. éjjel 3