Péntek, 2024-05-17, 0:06 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS

Furcsa idők

Verseim


2:24 PM
Csalódni
Egy nap elért a szavak árja,
S elmosott egy kietlen tájra.
Bús szürke köd volt a tarisznyám.
Benne a múlt, mint ezer szilánk.

Mindig hallom, a messzeségből:
˝Vége van mindenek˝, zeng sértőn.
Ez a pár szó volt útra valóm.
Könnyem sűrűn hullt, ezt bevallom.

Cikáztak fent a nagy villámok,
Ahogyan szerte foszlott álmom.
Gyakran kívántam sújtson le rám,
De nekem a sors kínokat szánt.

Az úton véres csíkot húztam.
A gondolatok összezúztak,
És jégkéreg hámlik le rólam.
Nem látok semmit, minden kósza.

Zsibong bennem hideg fájdalom,
A szavakat még mindig hallom…
Megtekintések száma: 435 | Hozzáadta:: Pityu | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1 Simo  
0
Ezt a kiege9szedte9st kf6szf6nf6m, mert edgy me1r e9rtem a minime1l kifejeze9st. Valf3ban a laeebrendkze9si e9rtelemben vett minime1lra asszocie1ltam.Ebben az e9rtelemben vett minime1l viszont a Cze1re1n fe9le kf6nyvben ve1zolt koszorfa, mint ősi hagyome1nyos koszorfa lenne nekem az igazi, amikor a fenyőzf6ldf6n, csipkebogyf3n e9s a gyertye1kon kedvfcl nincs me1s. Vagy egy bezf6ldezett koszorfa, amin csak a dif3 kfclf6nbf6ző varie1cif3ja fordul elő( ege9sz, fe9l dif3, dif3be9l, csoportokba rendezve) Igaze1bf3l a koszorfa kerek forme1je1t, a zf6ldek hie1nye1t e9reztem:-))) Szeretetteljes ve1rakoze1st kedve1nva: Colette

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Honlap-menü
Belépés
Keresés
Naptár
«  Január 2012  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Mini-chat
200
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0