Verseim
|
|
Gyöngéd sóhaj sötétbe vész.
A tiszta fény-lény, oly kevés.
Szeretnék én mécses lenni…
Ingoványban sáros léptek…
mind elveszett. Semmit se értek.
Hova lettek? Mit kerestek?
Hamutartó rút világunk,
mi keserű mérget rágunk.
Gyermek könnyes szemében… ott,
háborús seb: holt szürke folt.
Hol vagytok szép vasárnapok?
Sugárveszély, vörös iszap…
Kellene egy új üres lap…
Nem törődnek velünk, velünk…
Hamutartó rút világunk,
mi keserű mérget rágunk.
Hideg kezek eltakarnak,
mégis többet lát, ő a vak.
Üres lelkek, üres szavak…
Holtnyelven írott ítélet,
ezer vezérelt merénylet,
romlott eredménye ez lett:
Hamutartó rút világunk,
mi keserű mérget rágunk.
|
|
Megtekintések száma: 446 |
Hozzáadta:: Pityu
| Helyezés: 0.0/0 |
|
