Csütörtök, 2024-05-16, 6:36 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS

Furcsa idők

Verseim


4:45 PM
Ikon a ködből
Sűrű ködfoltból ablak pattan,
Arany lábakon a fény lassan
Kilép rajta gyöngymeztelen.

Az ablakból üvegszemed,
Teret szaggatva rám mered.
Hajad sötét selyemfüggöny…

Az ikon elsápad és elvész…
Ne! Liza, Liza mondd! Hová mész?

Talán,
sirályok szárnyán álmokat veszel,
szellemvárosokból aranyat fonsz,
tündérekkel játszol a patak parton,
s angyalkönnyeid zivatarában,
kristályfelhők közé kriptába zárod
összes fátyolos emlékem,
és szivárványt fakasztasz belőle,
az eget varázsszínekkel elöntve…
Tán…


… de a végtelen csend,
minden reményt elcsent…

Megtekintések száma: 426 | Hozzáadta:: Pityu | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Honlap-menü
Belépés
Keresés
Naptár
«  Január 2012  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Mini-chat
200
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0