Néha elbújnék egy palástba, Hol senki se látna. Elbújnék szebb időket várva. Mert néha kell a csönd magánya. Mert néha kell a béke, Ez szívem hőn áhított éke. Átgondolni mi lelkem vétke, Mit kell jóvá tenni érte.
Néha ki kell űzni a zajt, Hogy újra kész legyen a rajt.