Mit nekem örökség, boldogság…
Parlagfű kell énnekem!
Szakadjon az almától az ág,
szálljon szürke énekem…

Kína, Erdély csak hamutartó…
Parlagfű kell énnekem!
Mint a halál járjon a sarló,
kacagjon a véneken!

Halljam a pollen-dús szél neszét!
Parlagfű kell énnekem!
Nincs tanácskozás, fölös beszéd…
Parlagfű az életem…

Veszek pár hektár termő talajt,
parlagfüvet szórok szét…
és az emberek könnyezve majd
azt mondják, hogy milyen szép.

Megjegyzés: Megadott szavakból: alma, boldogság, Kína, halál, tanácskozás, parlagfű, örökség, hamutartó, Erdély, szürke