/Oh, gyárilag sem volt egy túl értelmes fajta,
úgy vágott az esze, mint egy fejetlen balta…/

A templomtetőn
súrolta a keresztet.
Csak nézett merőn,
nagy szemeket meresztett…

Gondolta hálás lesz az úr…
nem hiányzott már más
csak egyetlen réteg lazúr
minőségi, márkás.

De egyszer hirtelen
egy villám orvul fejbe vágta,
(senki se volt jelen)
és ráesett egy nyírfa ágra.

Mikor magához tért
harangozni támadt kedve.
(Ne kérdezzétek mért!)
Csak állt vad ütemet verve…

De a népnek nem tetszett,
hogy Péternek (aki Punk)
a bús harang a dobszett.
Repült minden (csak nem fánk)…

Azóta, hogy belátta:
nem lelkesednek érte
itala rút maláta,
tarsolyában nincs érme…

Csak egy barátja maradt
egy réti "szalmabálna"…
Így a tenger ég alatt…
vele ki kiabálna?

Kint lovagol a szalmán,
a "Teiffel torony" a cél…
egyszer eléri talán,
hisz hite: kemény acél…

Kacaghat rajta egész London,
nevetség tárgya lett az eset.
Könnyű röhögni egy bolondon,
de nehéz találni tiszteset…