Ott,
bús mattra kopott
vállfán az ing,
álmot sóhajt és meging
(megint…)

A megnyúlt lusta árnyak
csak várnak… várnak.

A nehéz csöndköntös,
mint kísértet jár:
Néma kincs… selyem-ár.
Szónak sincs helye már…