Verseim

Főoldal » 2016 » Április » 28

Rágógumik az útón

Mennyi fáradt szürke folt
az aszfalton szertefolyt.
Ha kiköpnek mostohán,
elkenődünk ostobán.

Mikor lehull szép fehér…
kosz tapad rá, földet ér.
Jó volt, amíg íze volt.
Most már csak egy szürke folt…

A cipőtalp nem kérdez,
rád tapos és megmérgez…
nem szelíd, nem is tiszta,
mocskos, mint a giliszta…

Mikor kinyúlt, csúf zsineg
nem kell ő már senkinek.
Jó volt, amíg íze volt.
Most már csak egy szürke folt…

2016.04.18.-19.

Megtekintések száma: 284 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2016-04-28 | Hozzászólások (0)

A "párnahuzatszopó macska"

Ha a páradús lég szaga
lassan alászáll éjszaka
a félelem foga éles
a macska huzat felé les...
Ugrásra készen
fénylik a két szem...
majd a párnára vetődve
elmerül a szövet-ködbe...
és csendesen csámcsogva
elúszik pár nyálcsóva...

Megtekintések száma: 352 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2016-04-28 | Hozzászólások (0)

Aki érez...

Mélyen ülnek a sebek,
mint víz alján a szenny.
Lehull mind, ami lebeg,
hogy egy percet pihenj...

/Ahogyan ez a világ nevel:
fejre szorított vizes lepel./

Fogaskerék és bábuk...
Csak nézd a menetet!
Amíg kopik a lábuk,
elfogy a szeretet.

/Bús, sötét kráterek maradnak
az emléktelen, furcsa rabnak./

Fagyott csillagok között
fázik, aki érez.
A szívbe jég költözött,
azért, hogy ne vérezz!

/Meglékelnek és ha patak kel,
eretnek vagy! A kezed rakd fel!/

Éhes szemek mindenütt...
Ki az, aki gyenge?
Ha egy meglát... fejen üt,
torkodon a penge...

/Éjjel élek, nappal árny vagyok,
fáj, ha a nap fénye rám ragyog.../

Megtekintések száma: 292 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2016-04-28 | Hozzászólások (0)

Portré

Jeges testek... magányos esték...
fagyott az ecseten a festék.
Csak foszlik a vászon,
de az arcon ne látsszon...

ahogy hull a levél, a korom,
a pengeél, a fakó szirom...

Az arcon ne látsszon...