Verseim
|
A lét saras úton tapos, s ha kiönt az ár, rohanó koszos, habos hullámba zár… Fájva csiszol, formál szürke kövek között… csak hogy tud mi a normál, hogy érezd a hiányt, ha valaki régen őrzött! S most a sors kihányt… Mert minden emlék, minden álom tova száll, elszalad… hiába próbálom megtartani a víz alatt…
mert e falakról a hang visszacseng, aztán nem marad más csak néma csend…
|
Megtekintések száma: 458 |
Hozzáadta:: Pityu
| Helyezés: 0.0/0 |
|