A nedves hideg reggel átvágott a tó felett, s a hatalmas fellegek szürke szeméből könny csordult…
A halk eső szava a homályba burkolózva suhant át a szobán. Én csak feküdtem. Fáradtabb voltam, mint amikor késő este az ágyba zuhantam. Az óra gonoszan rám mosolygott, egyre csak monoton zakatolt, s végül, mint egy tűzhányó hangos robajjal kitört, s a csend véres lepleit szanaszét dobálta. Nem, ez nem lehet! Most feküdtem le!
Nagy nehezen végül kikászálódtam az ágyból. Szép lassan, ahogy minden reggel ezen a napon is elvégeztem minden dolgom, de az esernyőt sehol sem találtam.
Addig kerestem amíg kifutottam az időből. Gyorsan elhagytam a házat.(Azért még annyi idő volt, hogy a fülhallgatómat a kabátomhoz dörzsölve felmelegítsem és berakjam Michael Jackson Shout című számát) Ahogy mentem a saras úton, jött velem szembe egy autó (félreálltam), de jött még egy, még egy, még egy, még egy, (esküvő) még egy, még egy (mind fekete, gyászmenet). Most egy fekete furgon. A tolóajtó kinyílik és kilép három fekete ember maszkban, aztán még többen jönnek és körbeveszik a szomszéd utcában a sárga épületet( ordibálás, ajtók csapódása, rohanó léptek zaja). Végre szabad az út, ránézek az órára. Ne…! Lekésem a vonatot! Eszeveszetten elkezdek futni. Egy fél percre megállok, szinte kilehelem a tüdőmet. Hátranézek, egy fekete kocsi jön utánam! A szívem majd kiugrik, hangosan dobog. Futok tovább, jön utánam.
Ez engem üldöz? Nem, az nem lehet! Ha megállok biztos rájön nem én vagyok a bűnöző… Megállok… Lélegzet visszafojtva csak állok ott(szakad az eső). Elmegy mellettem! Hú! Lekésem a vonatot!
Rohanok a vonathoz…

CSAK 20 PERCET késett…

2006.12.10. 08:25

Kiugrottam az ágyból-emlékszem nagyon jól-, úgy mentem le a lépcsőn, mint akit elvarázsoltak volna.
Belül égtem a vágytól, hogy elmondjam valakinek:
Megálmodtam, nekem verseket kell írnom!(Megjegyzés: A helyesírásom ekkor még kettes volt és a fogalmazásaimra is mindig hármast kaptam)Valakinek el kell mondani, el kell! Szembe jött velem az öcsém a lépcsőn.
-Peti várj! Együtt fogunk verseket írni, te meg én!
Szemeiben még láttam az álmot és ő csak nézett rám, mintha megőrültem volna.(Megjegyzés: Az öcsém csak 6 éves volt, én pedig 13)
Gyorsan felszáguldottam és el is kezdtem írni:

Kint a mező közepén,
Éldegélt egy kis tehén.
Éjjel-nappal legelész,
Nem jön érte tehenész.

(Megjegyzés: Az ötlet az akkori Pepsi reklámból jött.:)

Ezt énekelgettem az nap egész reggel, a ˝Boci boci tarka˝ dallamára. Anyukám csak nevetett rajtam…

Volt egy kék kis könyvem. Nagyon szép volt,
az egyik osztálytársamtól kaptam karácsonyra. Arany betűkkel rá volt írva: ISTVÁN
Ebbe még az nap reggel bele írtam e verset. Anyukám mikor megtudta azt mondta, miért írok ilyet bele abba a szép könyvbe. Ő csak csacsiságnak vélte az egészet, pedig én komolyan gondoltam…