Úgy tűnt minden éjszaka vak,
s köztünk elfogytak a szavak.
Nem lesz hang, szó soha már…
soha már…
Éji csend lesz, örök ében,
gyászolják majd feketében.
Kínos percek sora vár…
soha már…
Nem lesz csillag… égnek éke,
rab szíveknek fáradt béke…
Azt hittem én, nem lesz már…
soha már…