Éj volt setét, néma este,
álmát csak a hold kereste.
Furcsa léptem messze száll...
messze jár...
Éjbe tűntem szótlan, halkan,
Elbújtam egy szürke falban.
Valaki most egyre vár...
egyre vár...
Tudtam jól ,hogy Ő az...ottan,
engem kutat csalódottan.
S oh, a kétség jeges-ár...
egyre vár...

 

Megjegyzés: Lekli Henriettának (részlet)