Verseim

Alessandra Avvio

Sötét e kor kopott, foltos lepel,
Arcokat, tetteket, s Téged lep el…!
Álarcot öltve hamisat kelepel.

Szemed sugár, égő kelepce…
Szárny rebben, ömlik szét a repce
Hazugságaid rút mezején.
Kérdem én: Szeretsz-e?

/Minden szavad gúny, hecc,
Ilyen csak te lehetsz!/

S hova nem jut a por cselédi,
Ál-címerét is lecseréli…
Úgy tetszik, akár egy ˝Cseh lady˝,

Csillogó ék, kincses szelence
Hófehér kezedben Velence…
Vértől vétkes átkos szerzemény.
Kérdem én: Szeretsz-e?

/Minden szavad gúny, hecc,
Ilyen csak te lehetsz!/

Megjegyzés: 2012. nyár

Megtekintések száma: 452 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2013-02-17 | Hozzászólások (0)

Furcsa idők...

Furcsa idők köde lebbent… ültem egyre, ültem bent,
Pár szót súgva könnyedebben, emlék-foltos köpenyemben.
A lassú por oszló szobra, ráhullt fényes oszlopomra,
S tükröm síkján feltűnt (l/h)antom, mellé állt egy szürke fantom:
Öregember köpenyemben.
A légből űr nyílt, oly sivár, mint elkopott ősi vár,
Setét álmok szálltak immár és a visszhang: Mi vár… mi vár…
Csupasz falak, gyilkos selyem… nem volt többé ottan helyem,
Rést nyitva az éjszakába rám szakadt az ég szakálla:
Homály karú őszes hínár…

Kint, mint ezer löveg, máglya… izzott a tömeg lángja.
Tarka zászlók szakadt vászna, úgy tetszett az éjbe mászna.
Köztük járva bús ajkam szólt… Csak ment a nép… agyon hajszolt…
Királyok rút korát (f)élve, az út zúgva repedt félbe.
S újra szóltam: ˝Hova mennek?˝
Néma maradt, folyt a nyomor… habjain a búskomor
Égő, szúrós csipkebokor nagy lángokkal fénylett olykor…
Én csak néztem elmélázva… eltűnődve… e mély lázba:
Megannyi szép, s igaz eszme szellem-sorok közé veszne?
Furcsa idők köde lebbent…

Megtekintések száma: 503 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-09-23 | Hozzászólások (0)

A Helység Asszonya

/A vidék
csupa ék…/

Egyszer éltem egy farmon,
volt vagy ötven barmom,
és félszáz tarka tehenem.
Én egész nap csak pihentem…
Minden figyelmem lekötötte a peca…
Szegény feleségem: Teca
majd belehalt a munkába…
(Nem is értem este miért volt kába…(?))
A föld? Csak pár száz hektár,
s bőven csöpögött a nektár…

Éjjel a tehenek bőgették a holdat,
habár a tejút furcsa egy oldat…
(Ez pedig egy hat szavas mondat…)

Na!
Egy köpésre volt a kocsma:
oda járt a vidék (minden) mocska…
Oh, jaj! Egyszer viszont
Teca elfelejtette az iszonyt,
s a csaposnak intett.
Az csak törölte a pohárral az inget…
Teca szólt: Kőne valmi tömény…
A csapos csak nézett, mint egy bölény…
Töltött valamit aztán…
Ki tudja mi volt az tán(?)

De hatott!
Teca azóta is halott…

Eladtam a földet… nincs már birtok…
Teca fent nevet: Mi van te puhány? A földdel nem bírtok?

Van most pénzem: költő…
Én sem lettem más csak: Költő.

Fent a felhőkön ül a Helység Asszonya,
s az emlékeket egyre csak fonja… csak fonja…

Hogy, hogy született eme buta vers…
választ kérlek ne keress.

Megjegyzés: Eredetileg a Ran Dómhoz készült 2011 áprilisában…

Megtekintések száma: 411 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-08-13 | Hozzászólások (0)

Hírek...

Két kicsi körte
ma estve, nyakát törte!
Élni… Meg-ért-e?

***

A balga alga?
Ő csak a napot lopta…
És? És ingyen Volt!

***

Egy vadász azzal
védekezett, hogy a hód
csupán prémium…

Megtekintések száma: 396 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-08-11 | Hozzászólások (0)

Hali Ali!

Mindenen vereséget megbosszul tán,
Veres félholdat küld, mert Ő a szultán.
A sok gyalult kutya le lészen nyesve.
A drégeli romra leszállt az este.

Győzelmet ünnepel a török tábor,
Csak tűnik a bor Ali poharából…
Víg a völgy, ott van ezer és egy koma
˝S a két dalnok? Nélkülük nincs lakoma!˝

˝Hali Ali! Te csodás Allah alak…
Reám a dalnokok nem halgattanak.
Hát íme elhozattam őket láncon,
Csapattam is őket csak, hogy ˝úgy látsszon˝.˝

Köszönöm Demir! Mostan már elmehetsz!
…(fél órás hajbók)… Hagyjon már! Ez nem hecc!
Én mondom nektek a nagy Ali pasa,
Játszatok, mert éles a bárdom vasa!

˝Ottan megállott Szondi, oly délcegen,
rommá lőtt várnak fokán, tört léceken.
Oh, vitéz volt ő… karja, mint a vércse…
… Tüzes villámként csapott (csak, hogy értse)˝

Elég! Az én fényemről szóljon az dal!
Mert ama bárdom éhes és felvagdal!
Meg ne haljam többé a Szondi nevet.
Meghalt! Sírba eresztett véres levet…

˝Oh, György, ki ha csatába ment, holttestek
Gyaur kazalként, mind a porba estek.
Oh, régi idők, régi dalok, estek…
György úr földjén törökök, mit kerestek?˝

Eléég! Elviszi eszem ama méreg…
A hitemből mindjárt én, én kitérek!
Allahra mondom ti két álnok dalnok!
Keserves kínok között majd meghaltok!

˝Mi csak ˝játszottunk˝, ahogy parancsolta…
De ha nem ízlett, van ott narancstorta!
Hite eddig se volt, el nem vesztheti!
… … … … … ˝

Mindenen vereséget megbosszul tán,
veres félholdat küld, mert Ő a szultán.
A sok gyalult kutya le lészen nyesve.
A drégeli romra leszállt az este.

Győzelmet ünnepel a török tábor,
Csak tűnik a bor Ali poharából…
Víg a völgy, ott van ezer és egy koma,
˝Dalnokok nélkül tán jobb a lakoma!˝

Megtekintések száma: 587 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-06-18 | Hozzászólások (0)

XXI. század

/Aki nem lép egyszerre,
az szarik a rendszerre…!/

Tolongva rohan, omlik, lázad
Ez a huszonegyedik század!
Izzó, forgó, rút betonbörtön…
Tizennyolcadik évem töltöm,
Peshedt magány… kopottan nálad.

Bús dőlt torony, ez a te házad!
Oh te, huszonegyedik század!
Géppé lett barna könyvespolcok,
Kavargó népköd, negyvennyolc fok…
Reánk rontva egyre csak támad.

Megtekintések száma: 414 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-05-20 | Hozzászólások (0)

Harmadik világ

A plüssmaci vörös vért hány…
Elvonóban fekszik a lány.
Menekülne… Nincs menekvés!
Tűvel romba döghalált vés.

/Lét felesleg… még egy flashback…/

A passzát a holt port rázza.
Egy keselyű rút csontváza
éhezőknek szemét szúrja.
Remeg a kín sivár húrja…

/Aszály a száj… Jaj, Afrika!/

Míg a tehén utcán legel,
nem törődve fellegekkel,
tömegnyomor földön tapos,
árvíz jön, négy-öt hónapos!

/Zsákutca a kaszt… felakaszt!/

Mély skarlátvörös keresztet
beteg járta házra reszket
a félelem rőt démona.
Menekülj el-el! De hova…

/Fekély kel, lepra mászik… nincs éj!/

Fogolytábor, embercsempész…
Kérlek barát! Mondd, merre mész…?

Megtekintések száma: 431 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-04-14 | Hozzászólások (0)

Életem margójáról

… magányomban megtörtént velem,

hogy rémített a tört-én-elem…
Hol a tükör?

Nedves lábnyomom az aszfalton,
a végtelenbe fulladt fantom…
Mit ér?

Éjjel hallom, ahogy sír megannyi seb.
Gyenge harmat vagyok, annál is kisebb…
Mit adhatnék?

Azt kérted hazudjak azúrkéket,
de én jobban szerettelek téged…
Megfakultam…