|
Megjegyzés a vers előtt:
"Szia Pityu Lenne egy óriási kérésem Tudnál nekem verset írni ezekkel a szavakkal: parazita, teafilter, bilirubin, propán-bután, nice guy, húsgombócok, pingvin, deriválás Gólya avatásra kellene Induló legyen A téma Mexikó Nagyon nagyon nagy segítség lenne A héten meg tudod írni Nem kell hosszúnak lennie mert meg kell tanulnunk Az életemet mentenéd meg…" Vár rád Mexikóóó! Bilirubin vagy rubinbili… mindegy az, csak legyen idilli! Hol a cókmók húsgombócok? Irány Mexikóóó! Miért bámul a propán-bután… Egy last minute reklám után? Itt egy liter teafilter! Irány Mexikóóó! Tudod hogy, mi a para Zita? Ez az ügynök egy parazita! Se baj pingvin ott a vitrin! Irány Mexikóóó! Nice guy, ez a deriválás? Ha átmész holnap, legyél hálás! És ha mégse (te) istenverése… Vár rád Mexikóóó! |
|
Sós lén "hánykolódnak", mind holt részeg…
ők a bús pofájú tengerészek… Nagy ballonokba rejtik a szelet… Egyik se tudja merre van kelet, ezért tartanak egyre nyugatnak, ahol veszett sakálok ugatnak… |
|
Most én írok...én...vigaszt, 2013.07.22. éjjel 3 |
|
"… mivel téged Husz sokan szeretnek,
dögölj meg te mocskos eretnek…" Zsiga magyarok (és több nép) királya először védelmet adott ki rája, de aztán a zsinaton, azt mondta pár püspök: "Legyen a te seggedből is früstök!" S mivel Zsiga király békét akart, grillezni vitte a püspöki kart… Így egyesült a római egyház, és maradt Huszból egy csontváz… |
|
Mennyi ág a túlvilág…
s mennyi ösvény vezet? Szánom magam, ha lehull a szürke mennyezet. Anna szól, messze szól… s megrémül aki hallja… Minden szónak vérfoltos az alja. Furcsa lány, egy talány… sírok között nevetgél. Azt mondhatnák, tán őrült is lehetnél. Nem félek te különc lélek, mesélj csak nyugodtan! Évekig egy jelet várva feküdtem a homokban… A tudat nyitja meg az utat… a gondolat életre kel, és hogy te mit gondolsz, az igenis érdekel… |
|
Hát legyen átkozott az idő mi változott, ki búját hordva álmot köpött a holdra… kinek szegény teste krátereket ölt este… és megszégyenül, egyre ül, egyedül… fején csillagkoszorú lángol, s mégis szomorú… , mert egyre kering s meghal reggelig… Fazekas Gábornak |
|
S mondá Thalész: itt egy tál-ész… (és a tanítványok oda gyűlnek vala) aztán folytatja:… tétel. Az én ajkamról ez nektek étel. (S leomlott a sötétség egy újabb fala…) |
|
A lét saras úton tapos, s ha kiönt az ár, rohanó koszos, habos hullámba zár… Fájva csiszol, formál szürke kövek között… csak hogy tud mi a normál, hogy érezd a hiányt, ha valaki régen őrzött! S most a sors kihányt… Mert minden emlék, minden álom tova száll, elszalad… hiába próbálom megtartani a víz alatt… mert e falakról a hang visszacseng, aztán nem marad más csak néma csend… |