Verseim

Köröttem lebeg, eme beteg,
Szörnyen komor, belőlem kelt
Pokoli homály.(Lelkem retteg,
Fémfala gyász könnyekkel kent.)

E köd fakó halotti lepel,
Egyre csak terjed és terjed.
Kastélyt, mezőt, erdőket lep el,
Úgy fáj, mint rég kínzó terhed.

Surran új áldozatra várva.
Most sötét síri neszt keltve,
A rémszagú utcákat járja.

Ódon falaknak szürke keze
Között, régi zord halálba
Zár, emléket verejtékezve…

Megtekintések száma: 432 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (1)

A fenyőfák bosszúja

Szörnyű sötétben izzik az éj,
Ezüst páraként száll fel a kéj.
Titokban susognak a fák,
Beleborzong, rezzen az ág.

Halkan gyűlnek az örökzöldek.
Mi? Éjféltájt tán öldökölnek?
Most tervet eszelnek, feketét.
Rémes szinte férges, eme tét…

A kivágott fáknak bosszúja ez:
Tobozeső ezer meg ezer lesz…

Megtekintések száma: 437 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (0)

4000 Watt

Mellettem csapódik az üveg,
A szilánk csillan, vért kíván.
Az idő megáll, fülem süket.
Vajon sírni holnap ki lát?

A szerencse létem kincse…

Tegnap sikátorrá vált a táj.
Eldobtak, mint régi könyvet.
Lelkem elmerült lukas tartály.
Tudom, elfelejtesz könnyen.

Lelkem egyedül hegedül…

Hiába, sehol sincsen munka.
Ha szüleim szemét nézem,
Bánt a tehetetlenség súlya,
A fájdalom ragad kézen.

Jaj, nagyon fáj ez az aggály…

Egy gép vagyok én a sortűzben,
Menetelek tán örökké,
Valakik egyre csak űznek,
Nem válhatok sosem kővé.

4000 Watt még engem hajt…

Megtekintések száma: 415 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (0)

Lépéskényszer

Gondolatok rablánca rajtam,
Elveszek az éhes zajban.
Mondd! Mondd kérlek! Hova lépjek?
Nincs tovább út, utolérnek…

A vér festi minden könnyem,
Üldöznek a rémes szörnyek.
Összeszorít a félelem,
Az ösvényt sehol sem lelem.

Elsötétül végül minden,
Oh, nem kaphatnak el ingyen…
A sejtelem halkan kószál,
Elszakad egy vékony fonál.

Valaki fekszik ott, holtan.
A fű között én, én voltam…

Megtekintések száma: 421 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (0)

Reszkessen aki él!

Száll az árnyakkal lebegő,
Nedvesen hideg levegő,
A fák göcsörtje között.

Szörnyű sötét kínt hörög,
Az álmában csörtető rög.

De jaj, az éj túl mély,
Ében fekete gyöngyszemén,
Sejtelmesen ég az ómen.

A rettenet megremegett,
S elpusztítja a gyűrt eget.

Nőnek a bokron a tüskék,
Hangosan recsegve, fürgén,
S az út egyre csak szűkül...

Megtekintések száma: 521 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (0)

Az eltűnt csillag

Az ezüst porszemekbe oldva
ketyeg az este.

És te,
Hol vagy?

Szürke úton-útfélen,
rejtélyed félem.
Nincs jel, nincs nyom,
teher ez, ólom…

(Hiába kémlelem,
a feldúlt eget.
Parázsló fényed nem
integet.)

Megtekintések száma: 423 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (0)

A harmat is gyarmat...

A harmat is gyarmat.
Csap a fejsze és Matt,
Földön hever a rönk.

Ezer kegy hegy, s ürügy,
Elhull mind a friss rügy,
S a táj izzó vért önt.

Oh, tompa a pompa,
Mikor kong kolompja,
A szép zöld szavaknak…

Megtekintések száma: 710 | Hozzáadta:: Pityu | Dátum: 2012-01-29 | Hozzászólások (0)

Ballag a hold

Lassan ballag a hold,
Léptébe lágy fényt old.
Alatta az éj ül,
A hűs ködbe mélyül.
Szép kezében hárfa,
Suhan a dallam szárnya.
Álmok tengere felett,
Oh, messze még a kelet.

S egy selymes fuvallat,
Végül csókkal elaltat.