Verseim
|
Szívemben leégett az avar. Engem már az se zavar, ha nem beszélhetek másnak csak a falnak, ha bárány-imáim mind éhen halnak, ha eláraszt a forró szik, ha ajkam mást nem lát,s nem eszik. Lehet kezemben kavics vagy gyémánt, ha valakit fénye bánt. Mint gyerekre ráparancsolnak: "Minek neked papircsolnak? Hullámok közt kavircsolnak... Ürisd ki zsebed!" Szemem sír, megreped... Tegnap éjjel templomodba tértem faragott szobrok között térden ottan ültem én, a világ peremén... Ha egyszer eljutok a csillagokhoz, ahol az Úr lelplet foltoz... arany betűket var... béke lesz ,nem lesz több vihar...
|
Megtekintések száma: 511 |
Hozzáadta:: Pityu
| Helyezés: 5.0/1 |
|